El sem hiszem, hogy eljött az utazás napja. Az utolsó 9 nap elég hektikus volt, a 2 unokától nem sok időm volt az utazásra koncentrálni, készülődni, csak akkor, amikor este 7-kor végre ágyba fektettem őket. De azért sikerült mindennel elkészülni, de mint mindig, a legnagyobb problémát most is az okozta, hogy beférjünk a hátizsákjainkba. Mivel az ország magasabb területein is fogunk túrázgatni, kénytelenek voltunk a hűvösebb időre is felkészülni. Mivel becsekkolt poggyászaink nincsenek, arra is nagyon kellett vigyázni, nehogy olyan dolgot tegyünk a hátizsákokba, amit nem lehet felvinni a fedélzetre.
Nagyon korán kellett kelnünk, mert már 4 órára a Heathrow repülőtéren kellett akartunk lenni. Persze ilyenkor már úgysem tud nyugodtan aludni az ember. A taxi időben megérkezett értünk, és mivel nem kellett beadnunk egyetlen csomagot sem, nagyon hamar túljutottunk az biztonsági ellenőrzésen. Bár egy kicsit bosszantott, hogy egy ember csak annyi folyadékot vihetett át, ami egy kis zacskóba belefért, és nekünk ennél jóval több volt, mivel korallokat védő napkenőcstől kezdve a szúnyogriasztóig, plusz még mindenféle tisztálkodó szerekig mindennel felkészültem, mert nem akartam ezzel kezdeni a megérkezésünket, hogy ilyenek után rohangásszak. Próbáltuk begyömöszölni mindent egy-egy zacskóba, de sajnos csodát nem tudtunk tenni, így néhány dolgot ki kellett dobni. Mivel eléggé időben voltunk, egy kávéra és egy péksüteményre bőven volt időnk.
Járatunk időben, 6.20-kor elindult, és egy-kettőre már az átszállóhelyünkön, Madridban landoltunk. 2 órás várakozási idő után (amiből jócskán elvett a sorbanállás), már fel is szállhattunk a következő járatra, és egy pár perc késéssel, 12.24-kor már el is indultunk. Ahogy elértük az utazó magasságot, már el is kezdték szolgálni az ebédet, ami jól jött, mert már elég éhes voltam. Egész finom volt, csak a mennyiség volt elég szűkös. De hát nem csináltunk semmit, csak ücsörögtünk, ahhoz nem is kellett több kalória. Az idő nagyon lassan telt, próbáltam filmet nézni, grafilogikázni, aludni, de az nem nagyon sikerült. Azt hittem soha nem telik el ez a 11 óra. Már máskor is repültünk ennyit, de most valahogy hosszabbnak tűnt. Közben még uzsonnát is kaptunk, majd vacsorát, aztán végre valahára eljött az idő és itteni idő szerint 17.05-kor leszálltunk.
Panama Tocumen Nemzetközi repülőtere elég kicsi, de ennek ellenére elég sok idő múlva jutottunk túl az útlevél ellenőrzésen. Érdekes módon ezen a repülőteren egyben volt az érkezés és indulás is. Bár már a nap lefele hanyatlott, amikor kiléptünk a repülőtér ajtaján, de egyből megcsapott bennünket a párás meleg. Különösen melegnek tűnt, az utóbbi hetek hideg időjárása után. Az információk alapján az Über ebben az országban sokkal megbíztatóbb és olcsóbb mint a taxi, így ezt próbáltuk ki. Pár perc múlva már meg is érkezett Vlagyimir, és kb. negyed óra múlva már a felhőkarcolók között autóztunk. Ez a része a fővárosnak nagyon modern, mintha nem is Közép-Amerikában lennénk. Nemcsak irodaépületek, hanem lakóházak is vannak 50-60 emeletesek. Hát én nem szívesen laknék egy ilyenben. Kevesebb, mint fél óra múlva már meg is érkeztünk a szállásunkra. Az első két éjszakát itt fogjuk tölteni a fővárosban, majd hazautazás előtt az utolsó éjszakára újból visszatérünk ide. Mivel Vilmos megboldogult utazásos időszakából még maradtak a Mariott pontjaiból, amiből erre a három éjszakára sikerült egy luxus szállodában, az Aloft Hotelben szobát foglalnunk. Így a fapados szállások előtt és után egy kicsit élvezhetjük a nyugalmat, kényelmet. Szobánk a 16. emeleten volt, kilátással a többi magas épületre.
Annyira fáradtak voltunk, hogy némi pakolászás után nyugovóra tértünk, de biztos voltam benne, hogy az időeltolódás miatt már hajnalban kukorékolni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése