Március 29. Hajókirándulás a Bocas del Toro szigetcsoport szigetei között

 

 

A mai napra a tulajdonos segítségével lefoglaltunk egy egész napos hajókirándulást. Fél 9-kor megreggeliztünk, és fél 10-re volt megrendelve egy taxi, hogy elvigyen a kikötőbe, az indulási helyre. Érdekes módon a taxi helyett egy collectívó jött, az is késve, és még el akart menni másik irányba is. Végül is tiltakozásunkra ezt nem tette, így időben odaértünk. 

 

 

 

 

Különösképpen semmi információt nem kaptunk, jött egy kis csónak, amiben már nyolcan ültek, és rajtunk kívül még egy másik szigetről is felvettünk két hölgyet,

 

 

 

 

 

 

és elindultunk a mai napi kalandra.

 

 

 

 

 

 

 

Első megállónk a Delfin öbölben volt. Megálltunk, és vártuk, hogy ezek a kedves kis vizi állatok megjelenjenek. Nem sokat kellett várnunk,  és egy már fel is bukkant egy, bár kissé távol tőlünk.   

Sajnos ez nem olyan volt, amit már filmen sokszor láttam, hogy a delfinek ott ugrálnak a hajó körül. Itt talán egy delfin lehetett, az is egyszer felugrott, aztán eltűnt. Aztán megint valamennyi idő után felbukkant, de már jóval távolabb. Rajtunk kívül legalább még 8 másik csónak is ott volt,  és természetesen mindegyik oda igyekezett, ha valahol felbukkant. Hát nem csodálom, ha szegény pára inkább elmenekült. Nem igazán tudtam jó fotót készíteni, talán van még egy videó, amint látszik a delfin, de egyelőre nem tudom feltenni.

 

Egy idő után felszedtük a horgonyt és tovább hajóztunk. Több sziget mellett elhajóztunk, de ezek a szigetek teljesen mások voltak, mint San Blason. Ott szinte minden szigeten pálmafák voltak, homokos parttal, itt sehol nem láttunk pálmafákat, inkább csak sűrű mangrovok voltak a szigeteken, legtöbbnek nem is volt egyáltalán partja, ami megközelíthető lett volna a sűrű növényzettől. 

 

 

 

 

Legtöbbjük teljesen lakatlannak tűnt. Sajnos a motorcsónakból nagyon nehéz volt képeket készíteni, szinte minden képem használhatatlan.

 

 

 

Egyszercsak megálltunk valahol, és megtudtuk, hogy itt lehet snorkelelni. A kapitány angolul semmi információt nem mondott, a többiektől tudtuk meg, hogy mikor mi van. Szóval beugrottunk snorkelelni, és valóban csodálatos volt az alattunk lévő vizi világ. De nagyon rövid idő alatt feltűnt, hogy iszonyatosan erős a sodrás, és már jóval arrébb vagyunk a csónaktól, és minden erőlködésem ellenére se jutok egy picivel se közelebb a csónakhoz. Hát nekem ennyi elég is volt a korallakból, már csak a csónakhoz akartam visszajutni. Ha Vilmos nem segít, akkor én biztosan nem tudtam volna visszaúszni. Hát iszonyatos élmény volt. Be kell látnom, hogy az én úszás tudásom nulla, ezzel nem lehet csak úgy akárhol beugrani a vízbe. Bár egy kicsit mérges voltam a kapitányra is, mert azért mondhatta volna, hogy nagyon erős a sodrás, csak jó úszoknak ajánlott. 

 

 

Ezután már csak a csónakból figyeltem a többieket, és sajnáltam, hogy én nem tudok olyan jól úszni, mint ők.

 

 

 

 

Mikor mindenki visszatért a csónakra, továbbhajóztunk egy cölöpökön épült étteremhez,

 

 

 

 

 

 

 

és itt megrendelhettük az ebédünket, és egy rövid időt időztünk. 

 

 

 

 

 

 

A következő állomás a Zapatilla 2 sziget volt, aminek szép homokos partja van.

 

 

 

 

 

 

Itt kikötöttünk, és 2 óra szabadidőnk volt. 

 

 

 

 

 

 

A víz itt is sekély volt, nem voltak hullámok, de érdekes módon még pár lépéssel a partközelben is olyan erős volt a hullámzás, hogy szinte alig tudott az ember megállni a lábán. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pancsikáltunk egy darabig, majd gondoltuk, hogy kisétálunk a szigeten keresztül a sziget csücskéig, ahonnan elvileg lehet látni a Cayo Zapatilla szigetre, ami a képek szerint nagyon hasonlít a San Blasi pálmafás, homokos partokra. A kapitány információja szerint fél óra alatt körbe lehet menni a szigeten, de ez az információ nem volt igaz. Először is nem lehetett körbemenni, hanem a szigeten belül az erdőben vezettek útak, és persze nem volt kitáblázva, hogy melyik útnál hova lehet kijutni. 

A szigeten több fajta teknős szokta lerakni a tojásait a homokba (nem ebben az évszakban). Egyébként azzal is védik a teknősöket, hogy 4 órakor már mindenkinek el kell hagynia a szigetet, átadva a szigetet a teknősöknek, hogy akkor már senki ne zavarja őket. 

 

 

 

 

Útközben egyetlen kis teknős láttunk. 

 

 

 

 

 

Egy idő után ki tudtunk menni a tengerpartra, de innen nem lehetett látni a másik Zapatilla szigetet.  Közben az időnk már eléggé eltelt, nyilvánvaló volt, hogy kevés arra, hogy végigmenjünk az útvonalon, és a tengerparton sem tudtunk volna visszamenni a csónakunkhoz, így inkább visszafordultunk és az erdőn keresztül mentünk vissza. 

 

 

Még volt egy pár percünk, hogy egy utolsót csobbanjunk, mielőtt beszálltunk a csónakban és visszatértünk az étteremhez, és megkaptuk az ebédünket. Én itt is halat rendeltem (nyilván nem csirkét akartam enni, amikor körülöttünk csak halak vannak) és nagyon finoman volt elkészítve. Az én információim szerint még egy másik szigethez, a Sloth (lajhár) szigethez is el kellett volna mennünk, ahol a mangrove ágai között megbúvó lajhárokat nézhettük volna, de ez elmaradt. 

 

 

Ehelyett egy másik sziget mellett álltunk meg, ahol szintén sok szép tengeri csillag volt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennyi program fért a mai napba, ezután egymás után kidobtak bennünket a csónakból a beszállás helyén. Élveztük ezt a mai napot, de valahogy mégis vegyes érzelmeink voltak.  Ez a baj, ha az ember a tökéleteset látja először, mert utána már mindent ahhoz hasonlít. Ha még nem láttuk volna a San Blas szigetcsoportot, akkor biztosan más lenne a véleményünk. De azért ez is szép volt, és leszámítva a snorkeleléssel kapcsolatos negatív élményeimet, élveztem a mai napot.