Március 2. Előzmények

Mivel gyermekeimtől egy kis szabadságot kaptam, újból lehetőségünk nyílt egy kis kiruccanásra. Mint mindig, most is elég hosszú vekengést előzte meg a döntést, hogy hova is menjünk. Vilmos egy relaxálós, nyugis tengerparti pihenésre gondolt, de én ahogy öregszem, egyre inkább azt érzem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy „elpocsékoljam” a tengerparti semmittevéssel, amikor annyi gyönyörű hely van a világon, amit még nem láttam. De azért egy kis pihenőt mégis mindenképpen én is akartam, mert közvetlen a nyaralásunk előtt drága két kis unokámmal szüleik távolléte miatt 9 teljes napot fogok eltölteni, ami, ismerve őket, minden energiámat le fogja szívni. Szóval olyan helyet kellett találni, ahol tengerparton is tudunk pihenni, meg látványosságokra és túrákra is van lehetőség. Vilmos nagyon Marokkóban gondolkodott, de meggyőztem, hogy ott még lubickolásra nincs elég jó idő, és ha napközben fel is megy 23-25 fokra a hőmérséklet, az éjszakák még elég hűvösek. De egy szeptemberi kirándulásnak majd nagyon jól megfelel.

Na nem szaporítom a szót, végül is Panamára esett a választásunk, ami bár szomszédos ország Costa Ricaval, amit 3 évvel ezelőtt látogattunk meg, de mégis előreláthatólag tud némi újdonságot is nyújtani.

Hagy osszak meg néhány alap információt Panamáról. Ez egy kicsi, de változatos ország Közép-Amerika legdélebbi térségében található, stratégiailag nagyon fontos helyen. Észak- és Dél-Amerikát köti össze, és partjait két óceán mossa, északon az Atlanti-óceán, (Karib-tenger) égszínkék vizével, fehér homokos strandjaival, délen pedig a Csendes-Óceán, aminek vulkanikus eredetű partjai elég változatosak, fehértől a fekete homokig minden megtalálható. A vízhőmérséklet mindkét oldalon 28-30 fok körül van. Amióta létezik, úgy a légi, mind a vizi közlekedésben jelentős csomópontja a világnak.

Panama a világ egyetlen olyan országa, ahol mindössze 80 km-es távolságban tekinthető meg a felkelő és a lemenő nap, úgyhogy ugyanazon a napon mindkét élményben részünk lehet repülőút nélkül. Ráadásul egészen egyedülálló módon a nap itt a Csendes óceánnál kel fel, és az Atlanti óceánnál nyugszik le (az ország sajátos, fekvő „S” alakja miatt).

A földrész felfedezése után a spanyolok Panamán keresztül szállították a kincseket Európába, ma a Panama-Csatorna bonyolítja a világkereskedelem 6 %-át.

Panama (egyébként a szó eredeti jelentése “rengeteg hal”) – hivatalos neve Panamai Köztársaság – 74.340 négyzetkilométer földterülettel, és 1080 négyzetkilométer vízfelszínnel rendelkezik; területe összesen 75.420 négyzetkilométer, ami tíz tartományra oszlik: Panama, mint főváros, Nyugat-Panama, Bocas del Toro, Darien, Chiriqui, Cocle, Colon, Herrera, Los Santos és Veraguas. Természetesen a rendelkezésünkre álló idő alatt ekkora területet nem tudunk bejárni, így próbáltam megtalálni azokat a területeket, amiket leginkább érdemes felfedezni.

 

Az ország lakossága 4.2 millió, de nagyon változatos az összetétele, 65 % mesztic (amerikai indián és európai keverék), 9.2% fekete, 6.8% mulat (fekete-fehér keverék), 13% fehér és 6% indián. Az országban öt indiánok által lakott terület található: Kuna Yala, Emberá, Kuna Madugandí, Kuna Wargandí, és Ngöbe-Buglé. Ebből csak 3 látogatható, és ha minden jól sikerül, nekünk a Kuna Yalai indiánokkal lesz lehetőségünk találkozni, amikor a San Blas szigetcsoporton töltünk egy pár napot. A lakosság 70 %-a katolikus, de nagyszámú zsidó is él itt, főleg a fővárosban. A főváros neve Panamaváros, lakossága közel 2 millió. A 2000-es évek végétől a gazdasági fellendülés a felhőkarcolók városává tette az ország pénzügyi központját. A dzsungeltől néhány kilométerre 50 darab 150 méternél magasabb épületet húztak fel, közülük is a legmagasabb a 284 méteres Bahia Grand hotel épülete. A növekedés üteme jelentősen lelassult, az elmúlt években több beruházás terve nem lett megvalósítva. 

 

 

Furcsa látványt nyújtanak a modern nagyvárosban közlekedő régi ütött-kopott színes, fekete füstöt pöfögő buszok. Érdemes lefotózni őket, de az már nem nagyon javasolt, hogy utazzon is vele az ember.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hivatalos nyelv a spanyol, de reméljük, hogy a legtöbb helyen azért angolul is majd meg tudjuk értetni magunkat.
Időjárása egész évben nagyon hasonló, napközben 30-33 fok, éjjel maximum 21 fokig csökken a hőmérséklet. Csak két évszaka van, száraz (nyár) vagy esős évszak (tél). A száraz évszak decembertől áprilisig tart, így várhatóan szép időben lesz részünk. De a hegyes területeken a hőmérséklet legalább 10 fokkal hűvösebb, és természetesen az esőerdőkben a száraz évszakban is gyakori az eső. A nap szinte mindig 6 óra körül kel, és 18.25 körül nyugszik, úgyhogy naponta 12 óra napfényre számíthatunk. Az nagyon pozitív dolog, hogy Panamában nincsenek hurrikánok.

 

Sok-sok időt töltöttem az interneten, hogy megtaláljam, melyek azok a területek, amiket semmiképpen nem lehet kihagyni, és hogyan tudom azokat egymással úgy összehozni, hogy ne legyen túl sok utazgatás, mert elég hosszú és keskeny ország, így nem kis idő az egyik végétől a másikig eljutni, hiszen a tömegközlekedés a sok átszállás és egyéb okok miatt igen sok időt vesz igénybe.

A Columbiával határos Durian területet azonnal elvetettük, mert az országnak ez a legveszélyesebb területe a drogkereskedelem miatt. Itt csak szervezett programokon, és azokon is csak rendőri kíséretettel lehet részt venni. Egyébként ezen a területen él az Emberá indiánok nagy része, megtartva az eredeti kultúrájukat, nyelvüket. Egy kis csoport él Panamavárostól északra egy folyó melletti faluban, amit szintén csak szervezett túra keretében lehet megnézni, de valószínű idő hiányában ilyen túrán sem fogunk részt venni.  De még mindig elég nagy terület maradt, amit be kellene járnunk alig egy kicsit több, mint két hét alatt. Először úgy gondoltuk, hogy mindkét oldalon, mindkét óceán partján töltünk egy pár napot strandolással, de aztán a fényképek alapján úgy láttuk, hogy a Csendes Óceán partja egyáltalán nem olyan látványos, számomra a szürkés, fekete homok nem annyira vonzó, másrészt a hullámok is elég nagyok, a legtöbb hely inkább csak szörfözésre alkalmas. Így ezt a területet is kiejtettük. A legszebb strandolási lehetőség az északi parton a San Blas szigetcsoporton és a Costa Rica határ közelében lévő Bocas del Toro szigetcsoporton lehetséges, így itt terveztünk néhány napot kikapcsolódásra fordítani.

 

Végül is nem túl sok területet fogunk bejárni, a két tengerparti szigetcsoport mellett a Coclé tartományban lévő Anton Valley környékén fogunk túrázgatni egy pár napot. Ez az ország közepén található tartomány az egyik leglátogatottabb területe az országnak. A sok-sok vízesése, felhős hegycsúcsai remek kirándulási lehetőséget nyújtanak a látogatóknak. Leghíresebb beache, a Santa Clara egy szörfparadicsom. Ezen a partszakaszon található egy-egy teljes ellátást biztosító hotel az erre vágyók számára.

Chiriqui talán a legfelkapottabb tartománya az országnak a terület hihetetlen sokszínűsége miatt. A Csendes Óceán partvidéke szinte elhagyatott, a hegyvidékén található az ország legmagasabb csúcsa, a Baru Vulcan, emellett dzsungelek, esőerdők, az alacsonyabb területeken cukornád ültetények és rizsföldek váltakoznak. Az nem volt kérdés, hogy ezen a területen el kell töltenünk néhány napot, hogy egy kicsit felfedezhessünk ebből a sok csodálatos látványból.

 

Nagy nehezen csak összeállt a program, lefoglaltuk a szállásokat, bár azért amíg ingyen lehet változtatni a szállásokat, addig a „változtatás jogát fenntartom”.  

Mivel az árak elég magasak, különösen a szervezett programoké, így igyekszünk a legtöbb programunkat önállóan szervezni, de vannak olyanok, amiket nem lehetséges szervezett túra vagy vezető nélkül megtenni.

Bár az utolsó nyaralásunk után azt mondtam, többet nem valószínű, hogy hátizsákkal útra kelek, de most újból elő kell vennünk őket, mert ez is hátizsákos, kissé fapados holidaynak ígérkezik, de biztosak vagyunk benne, hogy most is sok-sok új élménnyel fogunk gazdagodni.

Repülőjegyeinket is sikerült viszonylag normális áron beszerezni, és el sem hiszem, de már két hét múlva útra kelünk.