Március 19. San Blas szigetcsoport

Az éjszaka elég jól tudtunk aludni, nem volt semmi gond a matraccal, a párnával, még egy lepedőnk is volt, amivel betakarózhattunk, ennyi elég is volt.

Reggel időben felébredtem ahhoz, hogy láthattam volna a napfelkeltét, de sajnos most sem volt semmi látható a felhők miatt. Már csak később bújt ki a felhők mögül, akkor viszont már teljes erővel sütött. Az éjszaka folyamán bár nem tettük fel a moszkító hálót, szerencsére nem vettünk észre semmi csípést magunkon, és bogarat sem találtunk a szobában.

 

 

Reggel 7-kor kaptunk reggelit, tojásrántottát amerikai palacsintával. A kajával nagyon meg vagyok elégedve, de a kávé viszont elég csapnivaló. Csak olyan filteres kávé van, ami nem tartozik a kedvencdeim közé, meg abból sem a legjobb fajta.

 

 

 

 

8 órakor úgy gondoltam még nem olyan erős a nap, egy kicsit napozok. De mégis eléggé égetett, úgyhogy nagyon hamar behúzódtam az árnyékba vagy inkább fürödtem egy kicsit. 

Ebédig nem volt semmi program, csak pihenés, kikapcsolódás, amit végül leginkább egy árnyékos függőágyban töltöttem.

Ebédet elsők között kaptunk azokkal, akikkel a mai napi programunkra, a Cayos Holandeses szigetcsoporthoz hajóztunk. Egyébként a szigeten vannak olyanok, akik csak egy éjszakára, a többség 2 éjszakára jött, mi pedig 3 éjszakára jöttünk, de vannak olyanok is, akik csak pár órát töltenek itt, aztán hajóval mennek tovább egy következő szigetre. Ettől függetlenül nagyon jól szervezetten csinálják a túrákat, tudják, hogy ki mire fizetett be.

 

Megebédeltünk, és utána rögtön csónakokba szálltunk és elindultunk. Ma egy sokkal távolabbi szigethez mentünk, és sok időt töltöttünk a nyílt vízen, ahol nagyon hullámos volt. Minden hullám után egy nagyot huppantunk (a fenekem nagyon sajgott mire megérkeztünk), és azon csodálkoztunk, hogyan bírja ez a csónak ezt a nagy megpróbáltatást. Végre újból kisebb szigetek közelébe érkeztünk, és ez azt is jelentette, hogy a hullámok lecsendesültek. 

 

 

 

 

 

 

Általában a szigetek környékén mindig kisebb a hullámzás. 

 

 

 

 

 

Több homokpad mellett elmentünk, amiken még egy pálmafa sem volt. Azt gondoltuk, hogy már biztosan megérkeztünk, de mindig továbbmentünk.

 

 

 

 

 

 

 

Végül egy igazán pici homokpad mellett kötöttünk ki, ami egy tipikus hajótörés utáni mentő sziget. A piciny homokpad közelében volt egy korallzátony, ahol lehetőségünk volt a snorkelelésre. Itt most egy kicsit bátrabb voltam, nem kellett messzire úszni a hajótól és már ott nagyon sok szép korall volt. Még olyanokat is láttam, amit még eddig nem. Itt is sok szép színes hal volt, csíkosak, pöttyösek, volt ami szinte teljesen átlátszó volt. De van egy fajta hal, amit már a múltkor is láttam, aminek gyönyörű égszinkék színe van. Amikor már kezdtem fáradni az úszásban, inkább kifeküdtem a szigetre vagy csak lubickoltam a sziget körüli csodálatosan tiszta vízben. Találtam szép színes kagylókat, korall maradványokat, persze nem biztos hogy haza fogom hozni őket.

Letelt az időnk, ezután még tovább hajóztunk egy másik szigetre, amit Tortuga szigetnek hívtak.  

 

 

 

 

 

 

 

Bizonyos időszakban a teknősök a parton a homokba rakják le tojásaikat, de ez az időszak nem most volt, így egyetlen teknőst sem láttunk. 

 

 

 

 

 

 

Itt is lehetett volna snorkelelni, de itt valahogy olyan erős sodrása volt a víznek, hogy az én úszástudományom kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egyáltalán elérjem a korallazátonyt.

 

 

 

 

 

 

Fel is adtam nagyon hamar, így inkább csak egy kicsit körbejártuk a szigetet, aztán ücsörögtünk.A mi egész szigetünk homokos, ez viszont füves volt, vagy inkább csak füvesnek látszott, a gyakorlatban meg valami zöld, fűhöz hasonló növény volt, ami egy kicsit szúrta a talpunkat.

 

 

 

 

 

 

 Kicsit később egy másik helyen bementünk a vízbe, ahol a széle nagyon sekély volt és hihetetlenül felmelegedett. Mintha egy fürdőkádban pancsoltunk volna! Nagyon élvezetes volt. Lebegtünk a meleg vízben, közben csodáltuk a közelben lévő és a távolabbi szigeteket. 

 

 

 

A két óra amit ezen a szigeten töltöttünk, hamar eltelt, újból csónakokba szálltunk és elindultunk visszafelé. Szerencsére ez alkalommal a kb. egy órás út nem volt olyan rázós.

 

 

Sajnos ma este sem volt részünk látványos naplementében. Ezek szerint nem olyan gyakori, hogy reggel vagy este felhőtlen az ég?

 

 

 

 

 

Úgy látszik ma jó fogás volt, vacsorára mindenki egy egész halat kapott, és most is nagyon finom volt. Vacsora után megint még jó ideig az asztalnál folytattuk a beszélgetést. Most már egész jó kis összeszokott csapat lettünk azokkal, akikkel egy nap érkeztünk. Kár, hogy ők már holnap reggel visszamennek. Az égen most is sok csillag volt, de azért kevesebb, mint tegnap.

Az élet itt egy kicsit más, mint otthon. 9 óra körül már egyéb program híján elmentünk lefeküdni. Hát ez nekem iszonyú korán volt, de egy idő után csak elaludtam.